Lassan 30 éve, hogy az általános iskolai földrajzórán a világ nagy tavairól tanultam. A világ 4. legnagyobb tava az Aral tó volt, ráadásul édesvizű. Blogbejegyzéseimhez próbálok valami érdekes témát találni, ami felkeltheti mások érdeklődését is. Március 22.én volt a víz világnapja és kíváncsian gugliztam valami érdekesség után. Ám az érdekes hírből számomra, egyaránt, sokkoló hír is lett. Nem emlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt hangos lett volna a sajtó az Aral tó kiszáradásával kapcsolatban.
Az eredeti területe a tónak, a '60-as évekig, 68000 négyzet kilométer volt ami 2007-re az eredeti méret tíz százalékára zsugorodott össze. Hogy történhetett mindez? A '60-as években a Szovjetunió elkezdte lecsapolni az Aralt tápláló két tavat (Amu Darya,Syr Darya) öntözés céljából. Felépítettek egy nagy öntözéshez szükséges csatorna 'rendszert',mondván a környéken értékes dolgokat fognak termeszteni, mint pl.:rizs,dinnye, gabona és gyapot. Ez utóbbi rengeteg vizet igényel. A terv az volt, hogy (Üzbegisztán) az első gyapottermelő országgá váljon. A terv sikerült, mivel a világ legnagyobb exportja innen történt. De mi lett az ára? Az öntözőrendszer rosszul volt megépítve, ezért a lecsapolt víz 30-70%-a pocsékba ment, elfolyt valamerre. Ez számokban 20-60 köbkilométernyi víz volt évente. A hatvanas években a tó elkezdett zsugorodni. Kezdetben 20 cm-el apadt a tó felszíne, a '70-es években 50-60cm-el, a '80-as években már 90 cm-el éves szinten. Szovjet részről nem volt meglepetés, hogy a tó felülete zsugorodik, ez része volt az ötéves tervnek. A szomorú, hogy nem tettek ellene semmit addig amíg a katasztrofális helyzet a világ számára is látható lett.

A változások teljesen felborították a környék ökonómiáját. Kezdetben a víz sótartalma 10g/liter volt ami 45g/l-re változott (ez utóbbi a tengervíz normál értéke), 2007-re ez 100g/l (a Holt tengeré 300-350g/l). Ez a növekedés teljesen kipusztította a növény és állatvilágot. A maradék víz sókoncentrációja is érdekesen oszlik meg. A víz fenékhez közelebbi része sokkal nagyobb sótartalommal rendelkezik, míg a teteje kevesebbel és a két komponens nem tud valamiért keveredni. Ennek hatására a vízfelszín gyorsabban párolog. A vízfelület csökkenésével tönkrement a halászat, mint iparág, amely 1847-től virágzott az 1960-as évekig, közel 30000 embernek adott munkát. Ma már hajók sokaságát láthatjuk ilyen formában:


1987-ben a tófelszín csökkenése folytán a tó két részre válik Észak Aral tó és Dél Aral tó. 2003-ra a déli rész gyorsabban csökken, mint ahogy megjósolták. Ez a folyamat a déli részt további két részre osztja: keleti és nyugati részre. A kiszáradt tómeder nem csak a sólerakódást tartalmazza, de rengeteg toxikus anyagot biofegyver tesztek miatt. 1948-ban a tó közepén lévő szigeten létesítettek egy biofegyver laboratóriumot,amely még ma is vita tárgyát képezi, milyen fennhatóság alatt volt, Üzbég vagy Kazasztán? Hát, ha lehet ez is rásegített a környezet szennyezésére. A levegő szennyezettsége igen magas a térségben, amely jelentősen kihat az egészségre. Az újszülött halálozási ráta igen magas 75 az 100-ből és minden 12. terhes anya az 1000-ből. Szintén komoly problémát okoz a különböző légúti megbetegedések és a daganatos betegségek többféle variációja. Gyakoriak a toxicus porviharok, amely nagyrészt köszönhető a szélsőséges időjárásnak is. A tó eltűnésével a nyarak rövidek, forróak és szárazak. A telek ezzel szemben hosszabbak és hidegebbek, mint voltak 20 éve. 1968-ban,mikor észrevették a tó csökkenését és ennek a várható következményeit, készült egy terv, amelyben az Ob folyóból elvezetett csatorna táplálta volta a tavat, de az akta valahogy elkallódott valamelyik fiók mélyén.1994 volt az az első dátum,amelyben a tó környékén lévő államok (Kazasztán, Üzbegisztán, Türkiztán, Tadzsikisztán, Kirgizsztám) úgy döntöttek, hogy az állami költségvetés egy százalékát a tó megmentésére fordítják. 2000-ben belépett az Unesco is, hogy segítse a programot, majd 2006-ban a Világ Bank. Számítások szerint kb.20-30 év kell, hogy a tó visszanyerje eredeti formáját és némi anyagi támogatás is szükségeltetik, úgy 20-30 milliárd dollár. Milyen környezeti tennivalók szükségesek,hogy javuljon a tó állapota? Fejleszteni kellene az öntözőrendszer minőségét, olyan növények telepítése amelyek sótalanítják a földet, más gyapotfajta amely kevesebb vizet igényel és kevesebb gyapot "ápoló"vegyszer használata. Gátak építése. A Volgából és az Obból való vízutánpótlás az Aral részére, ugyanez a Kaszpi tengerből,aminek a vizét édesvízzel hígítanák.
Természetesen már történtek munkálatok, hogy visszaállítsák a tó eredeti állapotát.2003-ban a Kazah kormány gátat építtetett.2005 augusztusában lett kész a gát és 2006-ban már mérhető eredményeket regisztráltak. A vízszint megemelkedett a korábbihoz képest 20%-al,csökkent ennek hatására a sókoncentráció, és újra megjelentek halfajták, amely megindította a halászatot mint újraéledő iparágat. Az eredmények hatására újabb gátat építettek 2009-ben az északi részre, amely a Világ Bank adta kölcsönből létesülhetett.
A déli Aral tónak valamivel hányattatottabb a sorsa. Csak az északi tóból kap vizet, amely ilyenkor a kiszáradt folyómedret látja el vízzel. A megoldás itt is egy csatorna lenne, amely politikai támogatás hiányában még várat magára. A helyzetet nehezíti, hogy az Üzbégek inkább olaj után kutatnak a kiszáradt folyómederben.
Az idő és az ésszerű gondolkodás remélhetőleg segíteni fogja ennek a területnek is a megújulását és pár év elteltével olyan blogbejegyzés fog íródni, amely az újjászületett Aral tóról fog szólni és a rossz emlékek csak tanulságként szolgálnak majd.
http://www.orexca.com/aral_sea.shtml
http://en.wikipedia.org/wiki/Aral_Sea